Ami nagyon megnehezítette az összes diétát az az volt, hogy kb. 2 évvel ezelőttig nem ettem zöldségeket. Ez így nem igaz, mert ettem krumplit, hüvelyeseket, főzelékben spenótot, meg ha nagyon el volt dugva a zöldség, akkor azt is. De nem szerettem. És mivel elég makacs ember vagyok, sosem ettem meg valamit mások kedvéért. Elég szar volt vendégségbe menni, mert sokszor előfordult, hogy a kaja zöldséges részét (ami azért nem kis rész) otthagytam a tányérban, és ezt van hogy a házigazda személyes sértésnek veszi :( Ha étterembe mentem is mindig igyekeztem olyan kaját keresni amiben nincs zöldség (se hal, se mustár, majonéz, ketchup, torma stb.), ez is elég cikis érzés. Meg ugye mindig elmondani, hogy én ezt nem eszem, elmagyarázni, hogy nem azért mert beteg vagyok, és arra sem szerettem válaszolni, hogy "de akkor mit eszel???"

Na, és akkor az történt, hogy egy barátnőm átküldött egy cikket arról, hogy ha valaki válogatós az azért van, mert fél. Ez egy zsigerileg rögződött dolog, hogy azért nem eszünk meg valamit, mert az halált okozhat. Tehát aki válogatós az fél.

És az a durva, hogy én nagyon bátor, bevállalós csaj vagyok, és tényleg azt éreztem, hogy de basszus én nem félek semmitől! 

És közben elfogadtam az összefüggést, és az állítás igazságát, úgyhogy eldöntöttem, hogy megismerkedem a különböző zöldségekkel. Pl.: azelőtt kb. hozzá sem értem a hagymához, és azért a főzés nem lenne egyszerű hagyma nélkül- bár most olvastam, hogy Vilmos hercegéknél általában hagyma nélkül főznek, bár valószínűleg a kaja alapba ott is használják, csak a protokoll miatt ügyelnek a szájszagra. Egyébként durva hogy még nem találtak ki semmi olyan szert, ami rögtön eltűnteti a hagymaszagot, mert ha Vilmoséknak nincs, akkor sztem az a világon sincs. Egyelőre.

NA, asszem a paradicsommal kezdtem, amitől egy évvel korábbi próbálkozás során konkrétan öklendeztem. Szerintem melegítve ettem. És én vettem meg a piacon, én vágtam föl, én készítettem el, ami fontos, mert közelebb kerül hozzá az ember. 

Nagyon durva, mert én tényleg teljesen bénának éreztem magam egy csomó dolog miatt, és meg voltam róla győződve, hogy ilyen bénaságokat csak én csinálok, és mostanság egyre többször jövök rá, hogy nem, egy csomó más embernek is vannak hasonló problémái, csak talán a kombináció nem teljesen egyforma. Szóval azóta találkoztam jópár emberrel, akik nem szeretik a zöldségeket, gyümölcsöket, halakat, húsokat. És szerintem, ha meg akarod szeretni, akkor tényleg fontos, hogy te készítsd el. Ha az ember gyerekkorában szereti meg, akkor azt a kaját az anyukájától kapja, akiben akkor teljesen megbízik. Ha mondjuk 20 évesen készíti elő a paradicsomot, akkor már nem ugyanazzal a bizalommal fordulunk felé, ha meg valaki idegen, akkor még kevésbé. Szóval érdemes megfogni, megnézni, megszagolni, felvágni. És tudva, hogy min mentünk keresztül együtt, mehet a kóstolás. A paradicsom egyébként bevált. Azon a nyáron Portugáliába mentem nyaralni egy barátnőmmel, és folyton paradicsomos cuccot ettünk reggelire. Szerettem. Ja és Portugáliában állandóan új halféléket próbáltam ki, meg polipot, meg rákot, stb. és abból is volt, ami ízlett.

Akkor nagy találkozás volt a karfiol. Az ízét annyira nem szeretem, de nagyon tetszett a tapintása. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen...

A legnyerőbb zöldség mostanra a padlizsán és a kaliforniai paprika (bár azt idén próbáltam ki). A rukkola!!!! A spárgát kb. 1 hete, és az is nagyon ízlett. JA, hát a sütötököt is idén ősszel kóstoltam! Az is fantasztikus! Akár csak a színe! Az avokádó, hú, hát az is a gasztronómia csúcsához tartozik a konyhámban.

Szóval meg lehet szeretni a zöldségeket, annak ellenére, hogy soha sem gondoltam volna, hogy meg fogom szeretni őket. De hát azt se gondoltam volna, hogy le tudok menni spárgába. És de.

Itt a cikk, bár most már kicsit tartózkodóbb vagyok vele kapcsolatban:

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20130215-a-finnyassag-betegseg.html